Nine Inch Nails

Biográfia

A Nine Inch Nails (rövidítve NIN vagy NIИ) egy kritikusok által elismert, üzleti szempontból is sikeres amerikai együttes, melyet az egyetlen állandó tag, Trent Reznor alapított 1988-ban, az Ohio állambeli Clevelandben. A csapat zenei irányának meghatározásáért kizárólag Reznor felelős, aki egyben producer, dalszerző, énekes és zenész, és aki „két különálló entitásként” jellemezte a NIN-t: az egyik a „stúdió”, amely szinte teljes mértékben csak belőle áll; a másik a koncertzenekar. A NIN, amely máig 9 Grammy-jelölést gyűjtött be (legjobb metal előadás/Best Metal Performance kategóriában 1992-ben és 1996-ban győzelmet aratva), David Bowie nevezésével „A Halhatatlanok” („The Immortals”) közé került a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legnagyobb művésze c. listáján. A zenekar lemezeiből több mint 20 millió példány kelt el világszerte.

Különböző megközelítésből, a NIN hangzásvilágát a következő műfajokkal írták már le: alternatív, elektronikus, heavy metal, rock, vagy leggyakrabban industrial vagy industrial rock. Még a zenekar zenei sokoldalúsága és rugalmas dalszerző képessége mellett is vannak olyan technikák és stílusok, amelyek folyamatosan megtalálhatók a Nine Inch Nails életművében.

A Nine Inch Nails összetartó ereje az extrém dinamika. Ez már a Queen „Get Down, Make Love” című számának korai feldolgozásakor is nyilvánvaló volt, de csak a Broken album idejében vált Reznor ismertetőjegyévé. Az olyan dalok, mint a „Wish” és a „The Day the World Went Away” a pianissimo és fortissimo közti gyors váltás Reznor által előszeretettel alkalmazott módszerét szemléltetik. Néhány dal hangos tetőponttal ér véget, melyet inkább egy hirtelen befejezés követ, mintsem elhalkulás vagy az utolsó hang szabad rezonálása. Reznor énekstílusa hasonló mintát követ, oda-vissza hullámzik a suttogástól az üvöltésig.

A Broken óta minden albumon legalább egy ostinato szerepel. Ezek jellegzetes módon, mérsékelten nyugodt hangon kezdődnek, és lassan, a crescendo után zaj-és torzításhalmazba torkollnak. Kiváló példák erre a „Help Me I Am in Hell”, az „Eraser”, a „The Way Out Is Through” és a „Beside You in Time” c. számok. Jellemzően, az ostinatók koncerten történő előadását valamilyen videó is kíséri. Reznor előszeretettel alkalmazza zenéjében a disszonancia jelenségét is. Ez gyakran kromatikus melódián és/vagy harmónián keresztül jön létre. E technika alkalmazásának talán legismertebb példája a „Closer” c. dalban található, amikor egy négy hangból álló, egy erősen hangsúlyos megemelt első hangot tartalmazó motívum kapcsolódik be az első refrén után. Majd egy súlyosan kromatikus zongora motívummal fejeződik be a dal. A „Hurt” c. számban egy erősen disszonáns tritonus szerepel a verzékben, a B5(#11), mely hangsúlyt kap, amint Reznor az „I” szót énekli, minden alkalommal, amikor a B/E# hangköz elhangzik. Több nyilvánvaló esetben Reznor módszere a tiszta atonalitás, vagy szokatlanul hangolt hangszerek segítségével, mint pl. a „The Downward Spiral” és a „The New Flesh” c. számokban, vagy szó szerint zajt alkalmazva az olyan dalokban, mint a „Happiness in Slavery” és a „The Art of Self Destruction”. Reznor zenéjében a ritmika is határozott jegyekkel bír. Dalaira gyakran jellemző a szokatlan ütemmutató, az ütemmutató váltás és a poliritmika, mint pl. „March of the Pigs”, a „La Mer” és a „The Collector” c. dalokban.

Tagok

Trent Reznor

Alessandro Cortini

Josh Freese

Aaron North

Jeordie White

Korábbi tagok

Lee Mars

Jeff Ward

Richard Patrick

Chris Vrenna

James Woolley

Danny Lohner

Robin Finck

Charlie Clouser

Jerome Dillon

Alex Carapetis

Diszkográfia